24. fejezet
Karácsonyi ajándék és miegymás

Későre járt az idő és Hermione is mélyen aludt. Piton úgy döntött, visszavonul - vagyis inkább menekül. Jelen pillanatban jobban rettegett attól, hogy beszélnie kell a lánnyal, mint attól, hogy harcolnia kell Voldemorttal. Tétován állt föl és indult a kijárat felé, de egy nyugodtnak tűnő hang megállította.

- Most hova mész, apa?! - A férfi hátrafordult és szembetalálta magát fiával, aki kérdő tekintettel figyelt rá. Észre sem vette, de közben mindenki felé nézett az immáron kialakult helyzetet vizsgálva.

- Én… csak szerintem jobb, ha nem leszek itt, mikor felébred.

- Ez baromság! Ha Hermione komolyan haragudna magára, már kiátkozta volna a szobából. Ehelyett mit tett? Magára mosolygott azok után, ami történt - közölte tárgyilagosan a tényeket Ron, ami mindenkit megdöbbentett.

- Na jó, szerintem most menjünk pihenni, mert mindenki idegesebb és fáradtabb a kelleténél. – A tanácsot megfogadván ezek után a szobában csak az alvó Hermione maradt és két Griffendéles barátja. Mialatt a többiek a pince felé haladtak, Piton elmélyülten gondolkodott. „Hogyan történhetett ez az egész? Hogy lehettem ekkora marha? Erre nincs bocsánat, most már biztos, hogy örökre elveszítettem.”
Eközben a fiúk hálótermében Clar és Alex alváshoz készülődött.

- Szerintem nem kéne így viselkedned vele.

- Ugyan már Clar, te is láttad, mit művelt. Ezt nem nyelem le neki és szerintem ő sem fogja! - nézett az ágyon fekvő fiatal nőre, aki mocorogni kezdett.

- Hol… hol vannak a többiek? - hangja rekedt volt és halk.

- Nemrég mentek le. Nem akartak zavarni téged. Majd holnap találkoztok - mosolygott rá barátnőjére Alex.

- De… ő mit szólt?

- Az apám? Szerintem az enyhe kifejezés rá, hogy kiborult. Teljesen kifordult magából nem tudom, mi van vele, de jelenleg nem is érdekel. – Ő maga is meglepődött azon, ami következett. Hermione minden erejét összeszedve fölkelt az ágyról és a srác elé sétált.

- Ha még egyszer meghallom, hogy így beszélsz az apádról, esküszöm, hogy a te szemed alatt is olyan szép folt lesz, mint ami neki van - sziszegte a fiú képébe.

- De hát ő bántott téged és te még őt véded!

- Alex, kérlek, nyugodj meg! - próbálta csitítani Clar, s végül ő folytatta az eszmecserét.

- Ha te is olyasmiken mentél volna keresztül, mint ő akkor te hogyan reagáltál volna? Az állandó megvetettség, fenyegetettség, életveszély… Az, hogy két hatalom között ugráljon mikor mindenki utálja. Végül, mindennek tetejébe végeznie kellett az egyetlen emberrel, aki az elmúlt években emberszámba vette. Aztán, amikor úgy tűnt minden rendbe jön, megtudja, hogy van családja és… szerelmes lesz. Egyik pillanatról a másikra minden… minden felborul. A nő, akiért odavan, visszautasítja. A gyerekei átverik. Igen, mindannyian átvertük azzal, hogy nem árultuk el Mionét. De neki ti fájtatok a legjobban. - Alex döbbenten figyelte az idő közben takaró alá bújó lányt. Hogy képes valaki ilyen mély összefüggéseket összehozni egy szimpla ágyba fekvés közben?

- Clarnek igaza van. Gondolj bele, hogy mindezt átéli valaki, már ettől ki van, de a végső döfést itt látta meg. Mikor bejött, én a fia ágyában aludtam, s ez már magában félreérthető. De amit visszaszóltam neki, na az volt a vég.

- Miért mit mondtál? - érdeklődött most már nyugodtabban a fiú.

- Csak azt, hogy semmi köze hozzá, hogy kinek az ágyába bújok be. - Alex felszisszent.

- Most már tudom, miért volt annyira begőzölve.

- Egyszóval nem csak ő tehet róla, hanem én is és mindenki, éppen ezért senki.

- OKÉ! Elég legyen a filozofálásból, könyörgöm! Aludni akarok és ez most zsongó fejjel annyira lehetséges, mint seprűn lebegve tűt befűzni - fogta a fejét a fiú és már fordult is barátnője felé, hogy összebújva aludhassanak.

- Nekem megy.

- Micsoda Clar?

- Hát a tűbefűzés a seprűn. - Mindezt olyan komoly fejjel mondta, hogy a másik kettő nem bírta ki röhögés nélkül, így már oldottabb hangulatban tudtak elaludni.


Másnap reggel Hermione különös kéréssel állt elő. Mikorra barátai fölébredtek, ő már egy hosszú listát írt a keresett könyvekről, majd odanyújtotta az éppen szemét dörzsölő fiúnak.

- Alex, kellenének ezek a könyvek, ha nem gond.

- Persze, mutasd csak. Te jó ég, hiszen ez rengeteg! – fakadt ki a fiú.

- Mi ez az ordítás kora reggel? - hallatszott egy bosszankodóan álmos hang a paplan alól.

- Semmi, csak szükségem van pár könyvre, és még kellene néhány cucc.

- Mifélék? Ha tudok segíteni, csak szólj.

- Hát, ha esetleg mész Roxmortsba akkor köszi, elfogadom.

- Megyek, mert még nincs meg teljesen az ajándékaim nagy része.

- Oké, akkor neked is itt van egy kis lista. Van a faluban egy kis bolt, mindenféle alapanyagokat lehet venni benne. Afféle „kreatív” készítsd magad üzlet. Onnan kellene pár holmi.

- Rendben, akkor reggeli után mehetünk is, mit szólsz Alex?

- Oké, de előbb megkeresem a könyveket, amúgy se vagyok éhes.

- Mi történt, beteg vagy? - tettetett ijedtséget Hermione, majd a kezét Alex homlokára rakva fokozta a jelenetet.

- Dehogy vagyok csak… nincs nagy hangulatom lemenni és találkozni apámmal. Kissé ciki a helyzet, ha képentörlöd apucit, majd úgy viselkedsz vele, mint egy utolsó szemétládával.

- Megbocsát neked, hidd el! Szeret téged és Eileent, bármit is tesztek.

- Remélem, igazad van, de téged is szeret, ugye tudod? - Ez inkább kijelentésnek hatott, mint kérésnek. Hermione csak egy aprót bólintott, majd elindult a saját fürdőszobájába. Ezalatt barátai gőzerővel belevetették magukat a beszerzési hadműveletbe. Nem tudták, mit szeretne a lány, de ha az elfeledteti vele az elmúlt napokat, akkor bármire hajlandók voltak.

Ugyan Draco szigorúan megtiltotta a lánynak, hogy megerőltesse magát és elmenjen edzeni, ő mégis megtalálta a kiskaput. Két óra múlva a többiek is megérkeztek a csomagokkal. Most nem számított, hogy Mardekárosak vannak a Griffendél toronyban. Csak örültek neki, hogy együtt lehetnek. Közösen díszítették föl a fát és jó hangulat uralkodott a szobán.

Hermione beletemetkezett a könyvekbe és ki sem kukkantott onnan, hacsak nem egy csattanást vagy egy „Blaise te barom” és ehhez hasonló nyalánkságokat hallott. Mikor elvonult szobájába, a többiek nem értették, mi lehet a baja.

- Talán csak jobban megviselt az a tegnapi dolog - fejtette ki Tya.

- Az lehet, de én inkább arra a sok könyvre és holmira gondolok, amit felvitt magával - folytatta Blaise.

- Szerintetek mire készül?

- Fogalmam sincs Eileen, de ha zűrt csinál, kitekerem a nyakát - morogta maga elé Draco. Eztán mindenki ment a maga útjára. Hermione megkérte őket, hogy a nap hátralévő részében hagyják egyedül, így mindenki felkereste a hozzátartozóit. Draco, Blaise és Tya lesétáltak Narcissához. Jon és Clar meglátogatták édesanyjukat, míg Alex és Eileen megpróbáltak valami életet verni apjukba, ami elég nehezen ment.

Először is, mikor beléptek a férfihoz az pizsamában feküdt az ágyban és meredten bámulta a plafont. Másodszor, a lakás mintha az utóbbi időben egy kissé el lett volna hanyagolva. Harmadszor: Sehol egy karácsonyfa. Ezekre hivatkozva a két gyerek szabályosan megtámadta apját, mikor az nem figyelt rájuk.

- Oké… TE akartad magadnak! Most védekezz! – Alex egy Griffendéleshez méltó ugrással apján kötött ki és követte húga is. Piton ekkor jött rá, hogy nincs egyedül a szobában. Örömmel vette észre, hogy fia már nem olyan morcos, mint előző nap.

- Hát ti mit kerestek itt?

- Ja bocs, ha zavarunk már el is húztunk. - Alex megpróbált fölállni és sértettséget tettetni, de nem jött be a dolog. Perselus hirtelen felugrott és úgy rántotta vissza fiát, mint akit hátráltató ártás ért. Nagyokat kacagva ölelték egymást mind a hárman. Mikor a kedélyek egy kicsit lecsillapodtak ismét megkérdezte.

- De most komolyan, mit kerestek itt?

- Miért nem szabadna lejönnünk a kedvenc apánkhoz?

- Tudtommal én vagyok az egyetlen apátok, szóval kösz a bókot. Csak arra akartam célozni kislányom, hogy inkább Hermionéval kellene lennetek.

- Ő elküldött minket. Valami halaszthatatlan és életbevágóan fontos dolga van, de hogy mi arról gőzöm sincs - darálta Alex.

- Aha, és volt nála egy csomó könyv, meg amit a többiek vettek neki a faluban reggel.

- Remélem, nem csinál semmi őrültséget - vágott aggódó fejet a férfi.

- Biztos nem fog, csak tervez valamit.
Hosszasan beszélgettek és közben rendbe hozták a lakosztályt. Még egy karácsonyfa díszítésre is rá bírták venni apjukat.

- Oké és most jöhet a fagyöngy - somolygott Eileen.

- Azt meg minek, hugi? Nekem itt nem fogsz smárolgatni a szőke hercegeddel!

- Mi közöd hozzá? Különben is, Draco semmit nem akar tőlem. – motyogta szomorúan maga elé.

- Ne butáskodj kislányom. Az a fiú bolond, ha nem vesz észre téged.

- Állj! Itt szó sincs, arról hogy Dracónak nem tetszik Eileen, éppen ellenkezőleg: úgy bele van zúgva, hogy azt se tudja, fiú e vagy lány - morfondírozott Alex. Így telt el az egész nap és közben Hermionéval senki sem találkozott. Alex csak valamikor hajnali háromfelé ébredt fel, Alex és megkönnyebbülve nyugtázta, a lánynak nincs semmi baja.



Reggel, mikor felébredtek, vigyorogva pattantak ki az ágyból. Lesiettek a karácsonyfához, és rögtön bontogatni kezdték a csomagokat.

- Ez Harryéktől jött. Ez meg Mrs Weasleytől - sorolta Alex.

- Jé én kaptam egyet Narcissától is. – csupa meglepett hang, és izgatott bontogatás, papírcsörgés mindenfelé.

- Szerinted apa ad nekünk valamit?

- Fogalmam sincs, de ha igen azt, minden bizonnyal nála kapjuk meg. – elmélkedett a lány. Már éppen végeztek volna, mikor egy-egy kis csomag tűnt föl előttük. Elolvasták a cetlit, majd meglepetten néztek a velük szemben gubbasztó, feszülten figyelő lányra.

- Nyissátok ki! Remélem, tetszeni fog - Gyorsan kibontották a dobozokat, amikből egy karkötő esett ki, egy levéllel egyetemben.

- A használati utasítás: Olvassátok el, és majd mondjatok véleményt jó? – A pár bólintott, majd kibontották a levelet, és olvasni kezdték.


Kedves Alex!

Remélem, tetszeni fog az ajándékom. Bocsánat, hogy csak ilyennel tudlak titeket meglepni, de nem volt időm vásárolni. Ez egy mágikus karkötő. Elég sokat vesződtem vele, úgyhogy remélem, legalább egyszer felteszitek. A lényege, hogy tizenegy különböző színű szálból áll. Ezek minket jelölnek. A közrefogott kő pedig te magad vagy. Ez arra szolgál, ha valamelyikünk bajba kerül, annak a szála elkezd izzani, és a kő átváltozik olyan színűre, ami az illető állapotának megfelelő. Így nyomon tudjuk követni a másik állapotát és hollétét. Iránytűként is használható, ha el akarsz jutni az egyikünkhöz, de nem tudod, hogy ő hol van. Mikor a közelébe érünk, világítani kezd a kő. Remélem, hasznát vesszük és segítségünkre lesz. Még egyszer Boldog Karácsonyt neked.

Ui: Itt a színekhez tartozó értelmezés.

Harry – arany, Ron – barna, Ginny – fehér, Tya – rózsaszín, Clar – narancssárga, Draco – ezüst, Blaise – kék, Eileen – zöld, Alex – piros, Jon – sárga, Perselus – fekete, Hermione – lila

A kő elszíneződése, ha a keresett személyre van állítva. Vörös – veszély, Sárga – sérülés, Zöld – biztonság, Lila – életveszély, Fekete – halál, bár a legutolsótól Merlin óvjon minket!


- Ez komoly. Ez a kis karkötő ennyi mindent tud?

- Igen, szerintetek miért szenvedtem tegnap annyi ideig? Mire kikerestem a varázsigéket beletelt vagy fél napba. Vegyétek föl! Az enyém már fönt van. - húzta föl a blúz ujját megmutatva a kis ékszert. Azon már négy szál világított.

- Miért világítanak?

- Semmi gond ezek csak addig lesznek ilyenek, amíg aktiválódnak. Ehhez az kell, hogy mindenki fölvegye legalább egyszer. Amint látom Harry, Ginny, Ron és John már fölvették.

- Akkor csatlakozzunk! - Azzal fölcsatolták a karkötőket és rögtön meg is jelentek Hermione példányán.

- Köszi, ez nagyon szuper ajándék.

- Ez még az életünket mentheti meg.

- Remélem is, de most siessetek a szüleitekhez, bizonyára ők is várnak titeket! – A két érintett fölpattant és versenyt futva indultak meg a kijárat felé.


A pincében már mindenki ébren volt és lassan gyűltek a világító csíkok a karkötőkön. Már csak egyetlen egy volt, ami hiányzott: Pitoné. A férfi egy ideje kezében fogta az ajándékot, de nem volt elég bátorsága feltenni. Aztán a következő pillanatban berontott hozzá két gyermeke és nem volt mit tenni.

- Szia, te feltetted már?

- Most készültem rá.

- Ugye milyen remek volt Hermionétól, hogy ezt adta nekünk? - kuporodott le apja mellé a kanapéra Eileen.

- Az. Hermione egy remek ember és…

- és…

- … és én egy iszonyatos barom vagyok, hogy hagytam elmenni. Ez van.

- Szerintem még menthető a dolog - suttogta apja fülébe.

- Ezt honnan veszed? Ő mondott esetleg valamit? - reménykedett a férfi és arcára halvány pír ült ki.

- Hát… talán mondott valami olyasmit, hogy te nem vagy hibás, illetve ha te is, akkor ő is. Meg majd leharapta a fejem tegnap este, hogy mi a jó fenéért haragszom én rád. Egyszóval aggódik érted. Szeret téged apa és ez ellen egyikőtök sem tud mit tenni.

- De mit csinálhatnék még?

- Először is, szerintem menj föl hozzá és keresd meg, beszélj vele. Aztán jöjjetek össze és csináljatok még fél tucat gyereket - vigyorgott a fekete hajú lány.

- De felvágták a nyelvét, kisasszony! - próbált szigorúan nézni a lányára, de nem sikerült a dolog. Csak egy óriási ölelést kapott válaszul, így nehézkesen felállt és elindult a végzete felé.

Útközben összefutott Dracóval, aki sietősen haladt az ellenkező irányba és majdnem egymásnak ütköztek.

- Szia, csak nem Hermionéhoz készültél? - kacsintott a férfira, aki csak kimérten biccentett egyet majd tovább akart indulni, de a fiú hangja megállította. – Hermione nincs fönt. Van egy olyan érzésem, hogy a szükség szobájába ment.

- De hát még nem szabadna gyakorolnia!

- Ne nekem mondd én is most megyek, hogy jól leteremtsem. Ha esetleg kíváncsi vagy, mit tett a csaj mióta egyedül van, akkor most megnézheted.

- Rendben van, akkor menjünk. Majd kiábrándító bűbájt rakok magamra. - Gyorsan odaértek a szobához és nem is kellett csalódniuk. Hermione immáron topban és farmerban készülődött a harcra.

- TE MEG MI A JÓ ÉLETET MŰVELSZ? - ordította Draco teljes torokból a szívbajt hozva a lányra.

- Én csak… leakartam ezt rendezni. Ugye te is láttad?

- Micsodát?

- Perselus is fölrakta a karkötőmet. - A lány arcáról sütött a boldogság, hát ha, még tudta volna, hogy a férfi ott áll tőle alig két méterre.

- Oké akkor most minden jó. De miért kell szétveretni magadat?

- Nézd, ezzel tartozom magamnak. Végig kell csinálnom ahhoz, hogy továbblépjek. – Arca elhatározottságot tükrözött.

- Rendben, de csak egyszer. Ha nem megy, ne erőltesd. Én elmentem, de ha baj van, legalább leteszteljük a karkötődet. - A következő pillanatban már el is tűnt az ajtó mögött. Piton lélegzetvisszafojtva figyelte a lány minden mozdulatát. Hermione egy-két hajlítás után elkezdte a hadműveletet. Elindult a szokásos program: halálfalók.

Perselus megdöbbenésére a lány hat halálfalóval is viszonylag könnyen elbánt, pedig az itt látott átkok erősségéről nem volt kétsége, élethűek voltak. Aztán jöttek a dementorok és a lánynak ez sem okozott problémát, immáron nem. Végül jött a mindent eldöntő párbaj. Megjelent az annyira ismert és gyűlölt Lucius Malfoy. Piton csak úgy kapkodta a fejét, és döbbenten nézte az ide-oda röpködő átkokat. Egyik majdnem őt is eltalálta de szerencsére éppen idejében ugrott félre.

Csak akkor tudatosult benne a dolog, mikor arra a helyre nézett, ahol az előbb az átok becsapódott: ott most a fal egy része hiányzott. Ez most vérre megy. Úgy negyed óra huzavona után eldőlni látszott a meccs, miszerint Lucius állt nyerésre, kezében két pálcával.

- Ugyan már sárvérű, mégis mit vártál? Ellenem nem győzhetsz. Te is úgy végzed, mint a szüleid, a saját véredbe fulladva.

- Fogd be! - kiabálta a lány, de mindez hatástalan volt.

- Mi a baj? Csak nem érzékeny pontra tapintottam? Tudod nagyon jól, hogy nekem van igazam. Te nem vagy jó semmire. Mindenkinek csak bánatot és szenvedést okozol.

- … ez… ez nem igaz

- Dehogynem Granger, még Pitonnak sem kellesz. Inkább az én volt feleségem kell neki, mint egy ilyen idegesítő és tehetségtelen liba, mint TE!

- Ebben nincs igazad - suttogta maga elé. Piton azt hitte, megszakad a szíve a látottaktól. Tehát ezzel küzdött minden nap a lány! A kétségeivel és a saját tehetetlenségével?

- Egy biztos sárvérű, te most meghalsz és utánad sorra következnek majd a drágalátos barátaid.

- Őket hagyd békén!

- Egytől-egyig itt fognak csúszni előttem és Perselust fogom a legjobban megkínozni, amiért annyi éven át elárulta a Nagyurat. – Azzal felemelte a pálcáját és a földön fekvő lányra mutatott vele. Piton már éppen közbe akart lépni, mikor Hermione szemében valami hihetetlen tűz lobbant.

Hirtelen mozdulattal kiverte saját pálcáját a férfi kezéből, majd ismét elkezdődött a harc. Szinte egyszerre indították egymás felé a halálos átkot, de a férfié célt tévesztett és a falba csapódott. Hermione átka viszont célba talált és Lucius holtan esett össze. Miután a gyakorlópálya és Malfoy teste eltűnt, Hermione összerogyott. Ekkor érezte Piton, hogy eljött az ideje felfedni magát.

- Perselus… te… te mit keresel it?

- Jöttem megköszönni az ajándékot és… közben megnéztem a párbajt. Nagyon ügyes voltál.

- Most ugye viccelsz?! Majdnem kinyírt az a szemét.

- Te nem figyelsz rám. Én ismerem az igazi Malfoyt és hidd el nekem, ő felei ilyen jó nincs, mint amilyet te itt alkottál.

- Ez komoly?

- A legkomolyabb. Gyere, menjünk le hozzám, van ott neked valami a fa alatt. - Óvatosan fölsegítette a lányt közben testük szorosan egymásnak feszült. Hermione alig bírt talpon maradni, de nem a fárdtságtól hanem az érzéstől, amit a férfi karjaiban tapasztalt. Belenézett a feneketlen szemekbe és úgy érezte, elveszett.

Egyre közelítettek egymáshoz, végül Piton megcsókolta őt. A csók kezdetben óvatos és lágy volt, ám mikor a lány Perselus nyaka köré fonta karjait a férfi, erősen magához szorította. Így álltak egy ideig, közben hevesen csókolták és simogatták egymást. Mikor a lány keze a férfi fenekére tévedt, az észhez tért.

- Hermione… ezt… nem kéne - motyogta elfúló hangon.

- Miért? Hiszen annyira szeretlek. - Halkan beszélt, amennyire csak lehetett, mintha attól félne, valaki meghallja őket. Perselus azt hitte, menten elájul. Hermione szereti őt. A nő, akiért az életét is odaadná, vele akar lenni! Hihetetlen boldogság öntötte el, ahogy a mogyoróbarna szemekbe nézett majd ismét heves csókolózásba kezdtek.

A szoba eközben átalakult. Most már a helység közepén egy hatalmas franciaágy állt, a fal mentén pedig egy kandalló égett. Meglepetten néztek körbe, mikor a férfi megszólalt.

- Ezt te kívántad?

- Igen - nézett rá kacéran és közelebb húzta az ágyhoz. Mikor elérték a szélét, rádöntötte a férfit, majd ismét heves csókok következtek. Idő közben lekerült róluk a ruha és immáron félmeztelenül simultak egymáshoz.

- Gyönyörű vagy - motyogta a férfi. Majd csókjaival kezdte el beborítani a lány minden testrészét. Hallgatta az elégedett sóhajokat munkája nyomán, és már neki is nehezére esett visszatartani magát.

Végül egy gyors mozdulattal maga Hermione szabadította meg az utolsó ruhadarabtól, így már semmi nem akadályozta őket a beteljesülésben. Vágyukat egyre csak fokozta az egymásnak feszülő ágyékuk. Végül Perselus kissé vontatottan ugyan, de kibökte kérdését.

- Hermione te még… - a lány megrázta a fejét. – Óvatos leszek, ígérem. - Pár csók és kutató simogatás után, a férfi behatolt a lányba. Hermione nagy döbbenetére nem is volt olyan fájdalmas csak kissé szokatlan, de ezt Perselus szinte azonnal orvosolta, amint testük egy ritmusra kezdett el mozogni. Már nyögések és sóhajok közepette ölelték egymást. Mikor a tempó egyre gyorsult és úgy érezték mindjárt itt a várva várt beteljesülés hosszú és érzéki csókot váltottak.

A mámor pillanatai nem is késtek sokáig mindössze pár másodperc és a két test végleg egybeolvadt. Perselus a lányra dőlt, de nem akarta agyonnyomni ezért legördült róla. Hermione viszont ismét átvetette szerelmén lábait és szorosan magához ölelve simult az ölelésébe.

- Közel akarlak érezni magamhoz, annyira amennyire csak lehet. - jött a válasz szinte azonnal a mozdulatra.

- Annyira örülök, hogy itt vagy velem. Szeretlek Hermione. - A lány boldogan tekintett kedvese szemébe, majd megszólalt.

- Bármennyire is tetszik ez a helyzet, most le kéne mennünk a szobádba. Jelentkeznünk kell a többieknél, mielőtt valaki ránk nyitna.

- Igazad van, mint mindig. Akkor kezdjünk öltözködni. – Kelletlenül, de elkezdték összeszedni a ruhadarabjaikat. Kis időbe beletelt, mire mindent megtaláltak.

- Én kész vagyok - jelentette ki a férfi.

- Én is. Akkor mehetünk. - Adott még egy csókot szerelmének, majd kézen fogva elindultak a pincetermek felé, hogy napvilágra hozzák, ők bizony már egy pár. Ebben a percben nem is sejtette, hogy ez nemsokára mennyire igaz is lesz rájuk…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.